OKT50 - Hollókőtől Sámsonházáig

40. nap - 2011.07.23. - A hatodik szakasz hatodik napja
Hollókőn a polgármester búcsúztatta a Sámsonházára induló 50 fős csapatot, akiket már népes delegáció várt Alsótoldon a Bableves Csárdánál. Itt a Nógrád megyei természetjárók és a környék önkormányzatainak adományaiból egy emléktábla felavatására került sor, amely az Országos Kéktúra Jubileumi vándorlásának állít emléket.

A népes közönség előtt rendezett avató ünnepségen Pusztay Sándor, az MTSZ elnökhelyettese, Gubola István, a Nógrád megyei szakasz vezetője és Peták István, az MTE elnöke, az Egymillió lépés forgatócsoportjának tagja szólt a természetjárás szépségeiről, és az Országos Kéktúra jelentőségéről.


Az emléktábla avatása után a Tepke-gerincre érve a kilátóból pompás körpanorámában gyönyörködhettek, hiszen innen látszanak a Cserhát dombjai és a Mátra nyugati gerince is.


Hosszú gerincút után Nagybárkány után leereszkedtek Sámsonházára. Miután mindenki elfoglalta szállását a turistaházban, a szakasz két vezetője - Gubola István és Pálinkás Gábor -, akik egyben sok éven keresztül irányították a megye munkáját is, egy jó bográcsvacsorával látták vendégül a túrázókat. Ez egyben amolyan búcsúvacsora is volt, hiszen másnap este már a hevesi szakasz felelősei veszik át a túra vezetését.























OKT50 - Hollókő - pihenőnap

39. nap - 2011.07.22. - A hatodik szakasz ötödik napja
A pihenőnapon szabadprogram keretében többen megtekintették a falu nevezetességeit és a várat, de sokan a felszerelés rendbetételével, mosással, töltötték a nap jelentős részét. Este az önkormányzat és a nógrádi turisták a híres palóc („vasas”) szalonnasütésre hívták a csapatot, mikor is nem nyárson, hanem két fémlap között pirítják a szalonnát és csorgatják a zsírt az előre megpirított kenyerekre.

Az igazi turistavacsora mellé Hollókő alpolgármestere egy üveg jófajta hollókői rettenetest is felajánlott.














OKT50 - Terénytől Hollókőig

38. nap - 2011.07.21. - A hatodik szakasz negyedik napja
Terényből az országutat követve halad a kék jelzés egy jó darabig, aztán Cserhátsurány után fordul az erődbe, itt az emelkedőn egészen a piros jelzésig kaptattak fölfelé túrázóink, majd
Nógrádsipek felé vették az irányt.

Nógrádsipek határában az OKT vonalából kiágazó jelzést követve felkeresték a Dobos-kúti pihenő helyet, amely a magasan elhelyezkedő völgyben, idős fákkal övezet völgykatlanban megbúvó szépen kiépített forrás. A pihenő után a KÉK jelzésre visszakanyarodva Dobogó-tető érintésével érte el a csapat Hollókőt.


Itt az a megtiszteltetés érte túrázóinkat, hogy e gyönyörű településen, a világörökség részekét számon tartott Hollókőn, ugyan abban a turista házban pihenhették ki az út fáradalmait, ahol annak idején Rockenbauer Pál és forgatócsoportja is megszállt.














OKT50 - Kétbodonytól Terényig

37. nap - 2011.07.20. - A hatodik szakasz harmadik napja
A Kétbodony – Terény közötti közel 20 km-es szakasznak 26 túrázónk vágott neki. A Cserhát turistaháztól indultak és egy jó kis kaptató után az egész hegység névadójának csúcsára, a Cserhát-tetőre értek.

A hegytetőt elhagyva rövidesen átlépték a Duna-Tisza vízválasztóját, tehát a Duna vízgyűjtő területéről a Tisza vízgyűjtő területére értek. Mindjárt kóstolót is kaptak az új vízgyűjtő terület szolgáltatásaiból, mert Becskéig szakadt az eső.


Szerencsére Becskén a Vadász büfében sikerült megszervezniük az átöltözést, és csak egy 1 órás pihenő után indultak Szanda várához, ahonnan páratlan kilátás nyílik az egész Cserhátra, Mátrára és a Börzsönyre is.


Szanda várától Szandaváralja érintésével érkeztek Terénybe, erre a kis szlovák településre, ahol juhtúrós sztrapacskával vendégelték meg a túrázókat.



Szállást az evangélikus imaház épületében találtak. Vacsora után megtekintették a világon egyedülálló terényi orsós magnó múzeumot, amelyben a működő fonográftól a korai stúdiótechnikáig mindent kipróbálhattak. A közel három órás múzeumlátogatás után mindenki aludni indult, hiszen másnap 25 km táv, és 710 m szint várta a Hollókő felé induló csapatot.



































OKT50 - Ősagárdtól Kétbodonyig

36. nap - 2011.07.19. - A hatodik szakasz második napja
Ősagárdról reggel 8.00 órakor indult 28 túrázó a Kétbodony felé vezető 20 km-es útra. Felsőpetényben – bár csak a kerítésen kívülről – megtekintették az Almássy kastélyt, ahol 1956-ban Mindszenthy Józsefet házi őrizetben tartották. Innen Alsópeténybe vezetett az útjuk, ahol megnézték a Werbőczy gúlát. A település birtokosan Werbőczy István földbirtokos volt, aki a legenda szerint itt írta híres törvénykönyvét, a hármas könyvet.

Alsópetényből Romhány felé haladva a Rákóczi-obeliszket és a Rákóczi Emlékfát tekintették meg a túrázók. A több mint 300 éves fát, a hagyomány szerint az 1700. január 22-i Romhányi Csata emlékére ültették. A legenda szerint e helyről irányította csapatait Rákóczi Ferenc.


A Fáradt Vándor Panzióban - a valóban fáradt és kispénzű turistákra gondolva - finom húslevessel és vörösboros vaddisznó pörkölttel látták vendégül túrázóinkat.


Kétbodonyba érve elhaladtak a 2010-ben felavatott, fából készült Rákóczi lovasszobor mellett, majd mindenki elfoglalta szállását a turistaszállóban. Itt ingyenes uszodahasználat várta a fáradt csapatot és a kisállatkertet is megtekinthették
.


























OKT50 - Nógrádtól Ősagárdig

35. nap - 2011.07.18. - A hatodik szakasz első napja
A Nógrád megyei szakasz első napján 32 túrázó indult el a nógrádi vasútállomásról, a helyi önkéntes tűzoltók szirénájának hangjára. Útjuk először a Nagy-kő-hegyre vezetett, majd a Lokomotív pihenőhely érintésével Katalinpusztára érkeztek. Itt Rockenbauer Pál kopjafájánál rövid megemlékezést és koszorúzást tartottak. Ezen a programon már több mint 50 főre nőtt a résztvevők száma.

Az MTSZ részéről Pusztay Sándor elnökhelyettes emlékezett a legendássá vált dokumentumfilm sorozat készítőjéről, majd Gugola István a Nógrád megyei szervezők nevében méltatta az 1987. november 26-án elhunyt neves természetjárót.

A megemlékezést követően a Naszályi víznyelő barlangot tekintették meg a túrázók, amely az ország negyedik legmélyebb barlangja.


Ezt követően értek a Naszály csúcsra, ahonnan az egész Dunakanyart megcsodálhatták. Innen a csúcstól nem túl messze található Násznép-barlanghoz vezetett útjuk. A legenda szerint ebben a barlangban rejtőzött el valamikor egy Kosdról menekülő esküvői menet a török elől.


Az ősagárdi táborhelyig már csak 7 km-t kellett megtenniük. Hála a település vendégszeretetének, senkinek sem kellett sátrat állítania, hiszen a Polgármesteri Hivatalban laticeleken tölthették az éjszakát.









































OKT50 - Kisinóctól Nógrádig

34. nap - 2011.07.17. - Az ötödik szakasz hetedik napja
Kisinóc, reggel 6 óra: a társaság ébredezik. Van, aki korán szeretne indulni a mai napra jósolt nagy meleg, no meg az erős emelkedő miatt. Felállítjuk irodánkat a terasz előtt és kezdődik a munka. A társaság kisebb csoportokban vág neki a 21 km-es és 861 m-es szintkülönbségű útnak.

A túra vezetője megy a legvégén, mivel megvárja a Kisinóci turistaházhoz érkező buszt, amelyen még 10 fő érkezik. A Kisinóc – Nógrád távot összesen 35 fő kezdi el.

A Turistaháztól jelzésünk bevezet az erdőbe, egy jól járható erdészeti útra. Egy patakon átmenve elérjük az Inóci-vágás nevű utat, ami felvezet miket a Nagy-Hideg hegyre. Utunk hol meredekebben, hol enyhébben emelkedik, de megküzdünk a vízmosásokkal is. Nemcsak a természeti akadályokat kell leküzdeni, hanem a hegyről leszáguldozó kerékpárosok elől is sokszor ki kell térnünk.


Elhagyjuk a Barna Feri emléktáblát, amely egy egyetemista tragikus síbalesetének állít emléket.

Tovább emelkedünk, de innen több árnyék és kellemes hűs fog kísérni minket, mert az erdő magas fái biztosítják a Nap sugarai elleni védelmet. Az Etel pihenőtől az emelkedő lankásabbá válik. Az irtásokon kitekintve látszik egyik úticélunk, a Csóványos.


Közben megállunk és az út melletti málnásnál csemegézünk a kellemesen édes, lédús málnaszemekből. Ugratásképpen többen felhívják a figyelmet, hogy a másik oldalon a „Maci” is csemegézik. Páran megijednek, de amikor látják, hogy mindenki nevet, tovább folytatják a szüretelést. Ilyen derűs hangulatban érjük el a Turistaházat.

Itt pihenőt tartunk. Nem tudjuk, hogy délben mennyi a levegő hőmérséklete Kisinócon, de itt 21 fok van, ami elviselhető. Indulás után megmásszuk a gerincet, ahonnan pazar és szép kilátás nyílik minden irányba. Lejövünk a teraszhoz és az ösvényen folytatódik utunk a Rakodó nevű helyhez. Itt a valamikori kisvasút egyik állomása volt.


Innen újra meredek emelkedő következik. Feljutunk az Égés-tetőre és a Szabó kövekhez, majd a Vilma pihenőhöz. Még egy rövid kapaszkodás, és máris felértünk a Csóványos tetejére. A vasbeton toronynál egy felirat fogad bennünket, hogy a lépcső balesetveszélyes - csak saját felelősség mellett lehet felmászni. Többen így is felmennek, és megkapóan gyönyörű körpanorámában van részük.


Elértük túránk legmagasabb pontját; innét kezdve utunk lefelé vezet. Hamarosan erdei szekérutunkról jobbra kilátás nyílik a Duna, a Naszály és a Pilis felé. Leérünk a Fultán kereszthez, mely emléket állit Fultán József nevű erdésznek, akit orvvadászok lőttek le a felírat szerint. Most már értjük, hogy az új kiadású térképeken miért van Fultán írva Foltán helyet.


E gondolatok után keskeny ösvényen, rozsdás kerítés mellett kanyargunk lefelé egy nem túl idős csemeteerdőben. Később az ösvény szekérúttá szélesedik. Így érünk a Saj-kúthoz - a volt Semmelweis forrás – ahol vizet vételezünk és felüdítjük magunkat.
Rövid szünet végén általmegyünk egy aszfaltozott úton, majd egy patakon és egy utolsó emelkedő leküzdése után elérjük a Béla-rétet. Ez a rész már séta, nincs benne emelkedő. Az út jól járható és jelzett. Rövid szakaszon a bicikliút is ezen vezet.

Kiérve az erdő takarásából, fakerítéssel szegélyezett útra jutva előttünk pompázik a nógrádi vár és a falu fennséges látképe. Egy patak medrét keresztezve a karámot elhagyva jelzésünk is elfogy. Megtaláljuk a kőkeresztet, amit balkéz felé elhagyva a Kálvária-domb irányába haladunk.


A szépen kitisztított régi zsidótemető mellett elmenve érjük el a Kálváriát. Elidőzünk, készül fotó is. Így jutunk le a Csurgó-forráshoz, majd a vasútállomásra. A szállásunk az iskola tornatermében, matracokon volt. Elhelyezkedés után elmegyünk a Várba és vacsorázni.

.

Találkozom a másnapi Túravezetőkkel. Átadom a tudnivalókat, megbeszéljük a tapasztalatokat egy pár korsó sör mellett. Nekem ez a vándorlás itt véget ér. Szép emlék egy mindig változó csapattal. Másnap a kora reggeli indulás előtt elköszönök a túratársaktól és a 4 végig menő turistának a BTSSZ nevében egy – egy feliratos pólót adok át. Ez a vége, már csak a hazautazás vár rám.


















OKT50 - Visegrádtól Kisinócig

33. nap - 2011.07.16. - Az ötödik szakasz hatodik napja
Reggel 7 óra, indulásra kész a társaság. Az éjszakát a volt Jurta táborban – most a Pilisi Parkerdő ZRt. Mogyoróhegyi Erdészeti Erdei iskolája – töltöttünk. Jól járható panoráma úton, a Salamon-tornyon keresztül jutunk le a Visegrádi komphoz.

Amíg a kompra várakozunk, Józsi bácsi a telefonját a füléhez emeli és jó hangosan beleszólva közli, hogy az eredeti kiírásban szereplő helyen többen várakoznak és keresnek minket... Mindezt fél órával a komp indulása előtt...

Megállt az ütő bennem és a pumpa az egekig szökött. Azon kezdtem gondolkodni, mit tegyek most. Már el akartam menni, amikor a körülötte lévő túratársakból kitört a nevetés... Jó ugratás volt, én úgy látszik, nem vagyok vevő az ilyesmire.



Azért a végére is akadt egy kis izgalom, mivel Brigittáék az utolsó pillanat utolsó pillanatában futottak fel a kompra. Végre a gyülekezőhelyen vagyunk, többen is várnak ránk. Elkezdjük a szokásos rutinmunkát. Mire végzünk, fél kilenc lesz. A hőségriadóval dacolva, a csapat 35 fővel nekivág a 18,5 km-nek és a 710 m szintnek.


Nagymarosról a templom mellett elmenve, emelkedő úton érjük el az utolsó házat. Betérünk az erdőbe, szép magas fák között gyalogolunk egyre feljebb a Templom-völgyben. Mire felérünk a Szent Mihály-hegy csúcsa alá, rendesen kimelegszünk, de az erdei ösvény, amire rátérünk pihentető sétává teszi a további métereket.


Megérkezve a nyeregbe, az útelágazáshoz. Pihenőt tartunk hogy a lemaradókat bevárjuk. Rövid felfelé menettel felérünk az Ürmös-rétre, majd a 482 méteres Hegyes-tetőn lévő Julianus barát toronyhoz.


Gyönyörű kilátás nyílik a Pilistől a Magas-Börzsönyön át a Naszályig. Készül egy pár fénykép is a csoportról meg a kilátóból. Ezután meredeken ereszkedünk le a köves útig. Lényegében ezt követve érjük el a Köves-mezőt. Társaink közül többen kisétálnak a parkoló széléig, hogy még egyszer szemügyre vegyék és búcsúzzanak az előző napok túraútjaitól és a Pilis-Visegrádi-hegységtől hegységtől.

A jelzésünk itt párhuzamosan halad a műúttal, majd rátér arra. Néhány száz méter után balra betérünk egy erdészeti útra, amely végén hirtelen csapatunk bozótjáróvá alakul át. Egymást kérdezzük, hol az út vagy az ösvény és kinél vagyon bozótvágó kés?

Mivel ilyennel senki sem rendelkezik nekivágunk a szederbokrok és egyéb aljnövényzet által benőtt rész meghódításának. Ez több-kevesebb karcolás árán sikerült, végre leérünk a Vizes-ároknak nevezett völgybe.

Itt jegyzem meg, hogy amikor három héttel a túra előtt bejártam a területet, ez a dzsungel még nem volt meg. Ennyit a természet vendégszeretetéről. A Vizes-árokból kiérkezünk egy irtásra, ahol újra keressük, hogy most merre tovább.


Ennyi viszontagság és fáradtság árán, a fokozódó hőség ellenére végre elérjük a Törökmező turistaházat. Leülünk a kint lévő padokra, hogy ki-ki elfogyaszthassa ebédjét, esetleg rendelhet finom gulyáslevest a tulajtól. Persze a hozzávaló ital sem maradhat el.

Lemegyünk a Fehér-forráscsoporthoz flakonjaink és kulacsaink feltöltése végett. A víz jéghideg - mindjárt párás lesz, amibe töltjük. Folytatjuk a vándorlást: leereszkedünk a Malom-völgybe, de mindjárt ki is kapaszkodunk belőle.

A fennsíkra érünk, ahol egy tisztáson rálátás nyílik a Magas-Börzsönyre, holnapi napunk állomásaira. Továbbmenve hamarosan kijutunk a műútra és a délutáni melegben azon poroszkálunk be Kóspallagra - az első nyomós kútig, ahol még árnyék is található.


Felfrissítjük magunkat, és elmegyünk a templom fele, ahol a buszmegálló is van, no meg a „könyvtár”. Itt búcsút veszünk azon túratársaktól, akik csak egy napra jöttek. Ők hazautaznak, mi meg: ki a régi jelzésen, ki az új jelzésen ér fel Kisinócra.

Elfoglaljuk szállásunkat. Lemegyünk a teraszra, hogy érdeklődjünk, hol főzhetjük meg vacsoránkat. Közlik velünk: ez drága mulatság lenne, mert tűzgyújtási tilalom van. De ők szívesen elkészítik nekünk.



A vacsora finomra sikeredett. Meglepetésként még dinnye és egy pohár jó bor is jutott annak, aki fent aludt. Ez a nap is eltelt - én úgy érzem sikerült megvalósítani azt, amit elvállaltam.














OKT50 - Dobogókőtől - Visegrádig

32. nap - 2011.07.15. - Az ötödik szakasz ötödik napja
Ez a nap is jól kezdődik. Éjjel 3 óra. Úgy látszik Szent Péter apánk nem bír magával vagy kedve támadt egy kis tekézésre, mert csattog, villámlik és mennydörög. Eső csak pár csepp esik, ami a port sem veri el. Az alvásnak vége. Csak szendergünk és forgolódunk pirkadatig.

Dobogókőn reggel köd és hideg fogad bennünket. Így kezdjük regisztrálni a már fent lévőket. Mire felér a pomázi busz, majdnem megvagyunk, de az idő is kezd melegedni.

A megérkező járatról sokan szállnak le. Mind a regisztrációs asztalhoz jön jelentkezni: kiderül, hogy a Vasas Természetbarátai érkeztek meg 15 fő helyett 37 fővel. Mire kész lesz minden, az esztergomi busz is befut még 3 fővel.


Elmondható a mai napon 50 fővel, rekord létszámmal vágunk neki a 26 km-es távnak, mely 611 m szintet foglal magába.

A kilátás még ködös, így nem sok látnivaló fogad a Turistaház mögötti kilátónál. Tovább megyünk, érintve a síházat. A hármas elágazásnál a füzet szerinti útvonal helyett a valóságban felfestett útra térünk, amely a Király-kunyhó és forrás érintésével vezet le bennünket a Sikárosi-rét és az erdészház felé.


Az erdészháznál bélyegeznek egypáran. A kerítést követve a Bükkös-patak hídján átmenve megtaláljuk a Lenkó-emlékművet. Ezt is fel kéne újítani, mint minden mást. Utunk a patak partján, hol a patakban vezet, de nagy esőzések idején jobb a fenti kocsiúton menni.

A Kárpát-forrásnál tábla figyelmezteti a turistát, hogy a víz nem iható - pedig pár tíz méterre táborozó hely van. Itt hagyjuk el a Bükkös-patakot és kapaszkodunk felfelé az Öreg-nyílás völgyön a Kisrigó vendéglőhöz. Keresztezzük a Lepencei utat és az aszfalton begyaloglunk Pilisszentlászlóra.

A helyi vendéglőben és teraszán leülve fogyasztjuk el ebédünket, melyet a vásárolt itallal öblítünk le. Jó órányi pihenő után Pap-rét fele indulunk. Innen kezdve csoportunk a felére
fogyatkozik, mert a Vasas túratársak idáig jöttek.


A levegő hőmérséklete megint a rekordokat kezdi dönteni. A templom és az iskola mellett vezet utunk egy jól álcázott mélyútra, melyet bejáráskor alig tudtam megmászni. Akkor a csúszós útra az ottani kerttulajdonosok még a levágott füvet is kiöntötték. A mostani nagy melegeknek köszönhetően a ki- és felszáradt úton sikeresen vesszük a meredélyt.

Végre felérünk a Pap-rétre, ahol kellemes szellő hűs fuvallata kísér végig a hármas útelágazásig. Idáig jól járható utakon értünk el. Innen kezdve természetbarát ösvényen kanyargunk az Úrasztal oldalában. Egyik oldalt a névadó hegy, a másik oldalt a szakadék kísér, de a fák között csodálatos a panoráma a Naszályra és a Duna melletti településekre.


Megérkezve a Vízverés-nyergébe egy emlékkő fogad bennünket, no meg a kerítés, ahol kiépített létrán megyünk be és ki. A következő megállásra késztető hely a Moli pihenő, utána meg a Borjú-fő. Mindkettő megkapó kilátást biztosít a Dunakanyarra, a Börzsöny-hegységre és Visegrád környezetére.


A lenyugvóban lévő nap felé tekintve meglátjuk, honnan is indultunk reggel.

Kis pihenő után elérjük a Visegrádi kaput, amit magunk mögött hagyva érkezünk meg a Nagy-Villám kilátójához. Utolsó erőnket összeszedve, a belépőjegyet megváltva felmegyünk. Itt tényleg körpanoráma fogad bennünket, de nincs idő sokat nézelődni. Meg kell keresni a táborhelyünket is.


Visegrádon 8-an alszunk, nincs sok többnapos túrázó. Ez egy kicsit elszomorít, de sebaj - menjünk vacsorázni és készüljünk a holnapra, mivel a túra folytatódik.













































OKT50 - A Rozália téglagyártól Dobogókőig

31. nap - 2011.07.14. - Az ötödik szakasz negyedik napja
A pihenőnap után felfrissülve, kipihenten kezdenek el szállingózni túratársaink. A mai napra tervezet táv 22,2 km 1058 m szinttel. Már az indulásnál tudatosul bennünk, hogy az erre a szakaszra rekord meleget és erős UV sugárzást jósoló meteorológusok előrejelzése beválik.

A regisztrációt megelőző kavarodáson – a füzet kiadása után megváltoztatott gyülekezőhely - és a kötelező fényképezésen túlesve folyamatos indítással hagyjuk magunk mögött az első métereket. Házak mellett, majd erdőben felfelé kapaszkodva érjük el a Köves-bérc 274 m–en lévő platóját.

Ligetes erdőben kanyarog utunk Pilisborosjenő első házaiig. A jelzés nem visz be minket a falu központjába, hanem az első kereszteződésnél balra fordul és a szélső házak és a teljes pompájában a nap felé forduló napraforgó tábla között nyílt terepen halad a Teve-szikla felé.

Ez egy mészkőrög, amelyet a szél és a csapadék eróziója alakit ma is. Itt megállunk fotózni. A távolban látni lehet az egri vár kőből épített makettjét, amit a természet egyre jobban eltakar a szemünk elől. Kiérünk a térképen jelzett kerékpárútra. Pár száz méter megtétele után jobbra letérünk, és az embert próbáló kapaszkodón indulunk a Kevélynek.

Páran úgy döntöttek, hogy megtekintik az egri vár makettjét és csak azután jönnek utánunk. Lassú és izzasztó, kanyargós kaptatón érünk fel a sziklás hegyoldalhoz, ahol a Kőfülke található. Eligazító táblákon olvashatunk érdekes információt és egyéb tudnivalót erről a helyről. Ilyen táblával utunk során még többször fogunk találkozni.

Végre a Kevély-nyeregben vagyunk. A volt Turistaházra már csak egy domb emlékeztet. Találunk helyette egy szépen kivitelezett esőházat, itt kipihenjük fáradalmainkat, szuszogunk egy kicsit, mielőtt meg kezdenénk a leereszkedést. A Kis-Kevély lábánál elhagyjuk az erdőt, mely idáig árnyat és hűst adott.

A felhagyott bányánál találkozunk a kerékpárúttal, amiről letértünk. A legnagyobb melegben érünk ide, erre a murvás, széles szakaszra. Elporoszkálunk a volt Oázis kemping romos épülete és kerítése mellett. Sehol víz, de még italáru sem található a közelben. Fejünk felett a nap tűz ránk. Alulról a murva veri vissza a meleget. Így menetelünk vagy 2 km-t.
Elérünk a Szent-kúthoz, ahol a finom hideg forrásvízzel csillapíthatjuk szomjunkat és teletölthetjük üres palackjainkat.

Rövid felüdülést követően folytatva elérkezünk a Z sáv és a K sáv elágazásához. Itt igazi felfedezőnek kell lenni, hogy megtaláljuk a továbbvezető helyes utat a bokrok, a szeder és a csalános szövevényében. Valami módon az első kék jelzést is majd 1 km-re találjuk meg.

A Dera-patak völgyében szálerdőben kanyarog jelzésünk a Szurdok bejáratáig ahol kiépített pihenőhely, várja a megfáradt turistát.

Belépve a vadregényes Szurdokba, melyet a patak mélyített ki és megpillantva szétszórtan heverő sziklatömböket felmérhetjük a víz hatalmas erejét. A patakban kevés víz csordogál ebben a fullasztó melegben. Utunk hol a patak partján hol fahidakon kanyarog végig e csodás ékszerdobozon.

Kilépve érjük el az utolsó előtti bélyegző helyet, Pilisszentkeresztet. Itt a falu központjában találjuk az igazoló bélyegzőt, hol máshol mint a kocsmában. Úgy döntünk, hogy bevárjuk a társaság leszakadt tagjait. Addig is az árnyat adó fák alatt szomjunkat oltjuk hideg nedűvel, meg némi elemózsiát veszünk magunkhoz.

Másfél órás "könyvtárlátogatást" követően, teljes létszámban indulunk neki a 4,2 km-re lévő Dobogókő felé. Hála a könyvtárban tett látogatásnak, a levegő hőmérséklete elviselhető lett. Mivel állandóan felfelé kapaszkodunk, nem sietünk. Még a fák is árnyat adnak, ezért nem melegszünk ki.

A Zsivány-sziklákat elérve még készítünk pár képet. Rövid séta után végre elérjük a Turistaházat ahova pontban 16.00 órára érkezünk meg. Majd el felejtettem, hogy ennek a szakasznak 30 fő résztvevő volt.

OKT50 - Budapest, Csillebérc (pihenőnap)

30. nap - 2011.07.13. - Az ötödik szakasz harmadik napja
Ma a KÉK túrázok pihenő napot tartottak. 1 résztvevő kivételével mindenki hazament, és majd a holnapi napon csatlakozik a túrához.

A BTSSZ készült arra, hogy több olyan ember is lesz, aki Csillebércen tölti az éjszakát: változatos, sokszínű program állt készen arra, hogy igénybe vegye a résztvevők bármelyike. Erre tehát nem került sor, mivel nem volt reá igény.

Ahogy fél füllel hallottam, a kísérő kocsink is szervizelésen esett át. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy nem csak a turisták de a kocsink is megpihenve és megújult erővel vághat neki a holnapi 22,5 km-nek és az 1058 m szintnek, na meg a nagy melegnek.

OKT50 - Piliscsabától - Hűvösvölgyig

28. nap - 2011.07.11. - Az ötödik szakasz első napja
Elérkezett a nagy nap, hogy újra egy nemes cél érdekében élére álljak egy nagy csapatnak és vezessem Őket az OKT 50 jubileumi túráján. Ez az ötödik hét, az Országos Kéktúra Piliscsaba - Nógrád közti 120 km-es szakasza következik. A rajt némi zökkenővel indult: mint az előző napon, ma is megtréfált bennünket a vasút ördöge.

A vasúton érkezők regisztrációja után végre, 8.45. órakkor 30 fővel elindultunk az e napra tervezett 21 km-es távnak. Elhaladunk a falu temetője mellett, ahol előző nap Horváth József sírjánál emléktáblát avattunk. A sírhoz a Főkaputól a kék + jel ágazik ki az OKT útvonalából.


Keresztül megyünk a falun a jól jelzett aszfalt úton, mely elkísér minket a Kőris-völgy bejáratáig. Innen széles murvával felszórt erdészeti úton beérkezünk az árnyas hűst adó erdőbe, hogy a Kutya-hegy nyergéig ki se lépjünk a természetjárók tornaterméből.


Ebben az isteni hűs légkörben csapatunkat az Erzsébet kútnál lezárt kapu fogadja, de mellette ott a létra, amely átvezet a kerítés túloldalára. Innen kezdve nem csak a levegő hőmérséklete, az út is emelkedik. Megtörve, megizzadva érünk a nyeregben az irányt mutató Fekete fenyőhöz.


Némi pihenő után célba vesszük a Nagy-szénás 550 m-es csúcsát. Ez sajnálatosan egy kopár szakasz. A tetőn csodálatos körpanoráma fogad minket. Sokáig el tudnánk nézelődni, de a nap és a hátra lévő kilométerek továbbhaladásra ösztönöznek. Sokan mondják, maradjunk még, mert olyan kellemes a szellő, mely körbe cirógat bennünket hűs fuvallatával.

Következik utunk legszomorúbb szakasza Nagy-Szénástól Zsíros-hegyig.

Először elmegyünk az Emlékfal előtt, amely a volt turistaháznak és építőinek állít emléket. Itt már többen elkezdtek emlékeket mesélni a házról. Ez tartott addig, míg el nem értük a volt Zsíroshegyi turistaház mementónak megmaradt romjához.


Sokan elég drasztikusan fogalmazták meg véleményüket e barbár tettről, hogy amit ükapáink, nagyapáink verítékkel és nagy önfeláldozásal építettek, azt mi, az utókor hagytuk az enyészetnek. A finomabb fogalmazásban az Emlékfal nem emlékfal hanem „Szégyenfal” amit az emberiség tett a turizmus ellen.

A pihenő és az útra hozott elemózsia elfogyasztása után szintbeli könnyű sétával érkezünk meg a Remete-szurdokhoz. Le kell küzdenünk a sziklákkal tűzdelt meredek ösvényt, hogy a szurdok aljára érjünk. A csapat ezt is sikeresen vette.


A szurdokon végiggyalogolva kiértünk Máriaremetére. Megtekintettük a kegytemplomot, melynek parkjában a kulacsainkat megtöltjük a hideg vízzel. Innen már megint aszfalton vezet az út egészen a Nagyrétig. Délután egyre melegebb a levegő hőmérséklete, de a hideg víznek köszönhetően kibírjuk a Gyermekvasútig.


A parkolóban találkozunk kísérő kocsinkkal és annak vezetőjével, Máté Pistával. Innen mindenki hazament pihenni és feltöltődni a hátra lévő túranapokra.






















OKT50 - Dorogtól Piliscsabáig

27. nap - 2011.07.10. - A negyedik szakasz hetedik napja
Elérkezett a IV.szakasz búcsú-napja! A Dorogi Egyetértés SE vezetője Kardos Jenő és 3 túravezetője próbált a sinek mellett - nem között!- "összerakni" 77 indulót a fotózáshoz. Ez a nap a "Hőség Napja" lett a maga közel 38 celsiusával és a Természetjárás 77 Hősével.

Kesztölc, majd Klastrompuszta is megfogta a menetet, de igazán a homokban való gyaloglás megért volna egy ajándék pecsétet Piliscsév felé. Igaz ez arra is jó volt, hogy a későbbi vonattal érkező Lokomotiv-hősök utolérjék a többieket.

Balatonszántódról is volt egy tíz fős csapat a Szent Kristóf SE-től, akik örültek a homoknak, de hiányolták a balatoni csobbanást. Eiler Erika Gyomaendrődről vonatozott a megyébe, hogy túrázzon 3 napot, hogy aztán Piliscsabáról éppen ne induljanak a vonatok. Túrázott tovább vagy egész hazáig?


A meglepetés ezen a napon sem marad el. Azon felűl, hogy mindenki átvehette a megyei külön oklevelet, a 4 Irottkőtől "küzdő" (Alpár András, Kapornai István, Szűcs József és Tóth Tamás) mellett Baráth Andrásné, Mórocza Ágnes és az apa-fia Bencze István és Bencze Péter is átvehette Horváth Zoltán megyei elnöktől a Komárom-Esztergom Megye Tiszteletbeli Túrázója kitűzőt, hiszen ők a megyei szakasz 110 km-ét is leküzdötték.


A IV. szakasz 7. napjának csúcspontja volt Horváth József piliscsabai temetőben lévő sírján felavatott emléktábla. Az első OKT teljesítő halálának 20. évfordulójára készült tábla elhelyezését Ispánovits Martin (a Lokomotiv TE vezetője) javasolta.


Józsi bácsira emlékezett az egyesületi vezető, majd a jóbarát Berki Zoltán. Szólt Duró Imre MTSZ igazgató is, illetve Matolcsi György is aki átvette a csoportot a hétfői naptól, majd ifj. Horváth József (a fia, aki Bodajk plébánosa) áldotta meg a sírt és az emléktáblát.


Józsi bácsi másik fia, Horváth Zoltán köszönte meg a több mint száz jelen lévőnek a megjelenést. A virágok mellett a IV.szakasz élmenői is közös koszorút helyeztek el a szakaszvezető Zoltán édesapjának a sírjára.

Ezzel elbucsúzott Komárom-Esztergom megye is a Jubileumi OKT-tól. A Bodajk-Piliscsaba közti 130 km teljesen fel lett újítva. A túrázást tett lehetővé 24 regisztrált túravezetővel 6 túranapn, a Volán SE, Vértesi Erőmű SE, TSC, Energia SE, Vulkán SE és Dorogi Egyetértés SE közreműködésével.

További szép és eredményes túranapokat, már csak 5 szakasz van hátra!


































OKT50 - Péliföldszentkereszttől Dorogig

26. nap - 2011.07.09. - A negyedik szakasz hatodik napja
Elképesztő hétvégi, szombati érdeklődés a Péliföldszentkereszt-Dorog szakaszon! A 21.3 km-en ugyanis 94-en túráztak a rekkenő melegben a Vulkán SE szervezte túranapon Szabó János és két segítője vezetése mellett.

Felfelé a Getére
Már reggel 7-kor beállított a Komáromi SE (volt Molaj) autóbusza 30 fővel a rajthoz Péliföldszentkereszten a Rendházhoz. 16-an azonnal neki lódultak a Bajóti Öreg-kőnek és barlangnak, tartva a beigért hőségtől. Jöttek a jelentkezők csak jöttek Budapestről, Zsámbékról, stb. Összesen 64-en rajtoltunk el a fényképezkedés után, de utánunk eredt később a Vulkán SE 14 tagja is.



A rajt után a Kegyhelyen a vizes flakonok megtöltése mellett volt idő az imádkozásra is, hogy valahogy túl éljék a Köveket és Getéket a 35-37 fok kiséretében.


Mogyorósbányán a nagy csapat úgy ahogy átsiklott, de a Tokodi pincéknél meglepetés és STOP tábla állta útjukat, melyet gondolatban Kardos Jenő a másnapi túravezető emelt magasba. Ugyanis ő, felesége Editke és a drága mama Rózsi néni az óriási vén diófa alatt takarókkal, székekkel és jéghideg "üditőkkel" fogta vissza a társaságot jó egy órára.


Kellett is az erőgyűjtés, hiszen jött, dehogy jött, fellegekbe csúcsosodott a hegyek sorozata külön is kiemelkedve a Nagy-Gete... Hegymászó és csúcsra járó külön díszoklevél járt volna mindenkinek ezért a fantasztikus teljesitményért.


Máté István az MTSZ mindenes irodavezetője és pilótája felkészült az elhullottak beszállítására a szállásokra, de lássatok csodát, mindenki saját lábán térhetett a Mátyás Fogadóban lévő szállására. (Az MTSZ pilóta megérdemelte az egyébként grátisz járó szállást és vacsorát ma is, úgy ahogy minden túranapon.)


Közben befutott Lieber Tamás kedves invitálása egy kis barlangász élménybeszámolóra és a dorogi strand meghívója is.


Akik ezen a napon vehették át a megyei szövetség oklevelét, dupla bélyegzést és km jóváírást érdemeltek volna.
A hírek szerint a teljes és résztávokat teljesítő mind a 94 túrázó célbaérkezett a Hőség Napján, hősies gyaloglás után!

























































OKT50 - Tardostól Péliföldszentkeresztig

25. nap - 2011.07.08. - A negyedik szakasz ötödik napja
Az Energia SE 4 túravezetője és 4 tagja várta a kemencéből előbújókat és a csatlakozókat, akik ezuttal Erdélyi Péter túravezetővel az élen -23-an- vágtak neki a hőgutát is beigérő napnak és túrának.

Szerencsére Pusztamaróton volt árnyék is, így aztán túlélték a 21 km-t, pláne,hogy a célban az SE ördöngős "konyhásai" hosszú teritett asztallal és hűtött italokkal várták a népet.



Zsíros kenyér hagymával, paprikával régen esett ilyen jól. És a meglepetést itt is lehetett tetézni: 15.30-kor előkerült a jégkockák közül a ... - na mi? Nem az ital, hanem a somlói galuska, a mákos guba és a Fekete-erdő nevű költemény. Éltek meg már túrázók ilyet? Aligha!


A rendház a maradóknak tiszta,nagyszerű szállást biztositott -mindenkinek alsó ágyat- ez sem semmi! A kegyhely és Szűz Mária oltalmában és a forrás hűsitésével kellemessé vált ez a pihenés is.




















OKT50 - A Somlyóvári kulcsosháztól Tardosig

24. nap - 2011.07.07. - A negyedik szakasz negyedik napja
A TSC vette át a vezetést Deákné Csom Andreával az élen és persze a 4 túravezetővel és 21 túrázóval, köztük az erőművesekkel ismét kiegészülve.

Koldusszállás és Bánya-hegy érintésével mindenki Tardoson kötött ki, ahol a Kemencés Fogadó óriási elánnal és figyelmességgel fogadta őket. Volt eszem-iszom, nagyszerű szállás és fagylalt(!) is.


Házaknál is megszálltak a túrázók, sőt a Malomvölgyben is sátoroztak. A tervek szerint a helyi polgármester is meglátogatta volna a bátor csapatot, de szabadság miatt ez elmaradt.




















OKT50 - Somlyóvári kulcsosház (pihenőnap)

23. nap - 2011.07.06. - A negyedik szakasz harmadik napja
Horváth Zoltán kapott hideget-meleget amikor ide álmodta meg a pihenőnapot. Hát normális ez? Nos az élet és valamennyi hegyi lakó folyamatosan áldotta ezért a megyei elnököt, hiszen a korábbi napokon folyamatosan háromszor is napi 30 km felett volt az adag.

És ezt a terhelést csak abszolut pihenéssel, no meg a még a kondérban lévő előző napi paprikás krumplival lehetett igen kellemesen eltölteni.


Ugyan volt egy kis páni-félelem is,hiszen a varázslatos esti csendben fakidőlés recsegéssel és puskalövések együttes hangzavara gondolkodtatta el a hegyi lakókat arról, hogy most vadat lőttek-e vagy az árnyat adó szép magas fákat?





















OKT50 - Kőhányáspusztától a Somlyóvári kulcsosházig

22. nap - 2011.07.05. - A negyedik szakasz második napja
Ezt a Napot a Vértesi Erőmű csapata vállata Wittmer Antal szakosztályvezetővel az élen ismét 4 túravezetővel. 23-an látogatták meg a gesztesi várat, élvezték a Cement SE vendéglátását Mátyás-kúton, szomorodtal el a Szarvas-kúti pihenő állapotán és részesültek az Erőmű meglepetés fogadásában Szárligetnél, ahol a kocsiból jégbehűtött üdítő italok kerültek elő.

Somlyóváron még nagyobb volt a meglepetés, hiszen a TSC házánál a 72 éves(!) Gaszner Józsi bácsi jóvoltából fantasztikus paprikás krumpli kolbásszal fogadták a túrázókat.


Ott állt a hegytetőn az MTSZ kisérő mikrobusza is, hogy hogyan kormányozta fel oda a fellegekbe csak Ádám mesélheti el, no meg Horváth Zoltán akinek nyersanyag szállító kocsija fennakadt az agyogos Kék-úton - mert ott ugye inkább gyalogolni kell leginkább - de az erdészek kimentették és fel is vezették a turista házhoz.



A meglepetésnek nem volt vége, mivel a Vértesi Erőmű minden túrázónak Oklevelet adott és egy mézeskalács bakancsot.

A TSC teljesen grátisz biztosított minden ellátást a vendégeknek!







































Emléktábla avatás Horváth József tiszteletére vasárnap

A jubileumi OKT50 vándorláshoz is kapcsolódó megemlékezés lesz Piliscsabán
A Lokomotív Turista Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját Horváth József, az Országos Kéktúra első teljesítője halálának 20. évfordulójára készített emléktábla ünnepélyes felavatására a piliscsabai temetőbe.

Az avatás időpontja: 2011. július 10. vasárnap 16 óra
Helyszín: Piliscsaba, Temető utca

Horváth József (1918 – 1991)

Horváth József, Józsi bácsi 1918. június 28-án született a Piliscsabához tartozó Klotildligeten, egy vasúti őrházban, ahol édesapja vasutasként lakott családjával. Budapesten a Ciszterci gimnáziumban érettségizett.

Húsz éves korától a Magyar Királyi Vasút tisztképző iskolájába került, melyet sikeresen elvégzett. Nyugdíjas koráig a MÁV-nál dolgozott. Először külszolgálatosként forgalmista volt Szobon és Zebegényben. A II. világháború idején rövid időre katona volt. Ezt követően a Közlekedési Minisztériumba, majd a MÁV-hoz került, ahonnan 58 éves korában egészségügyi okok miatt nyugdíjazták. 1991. augusztus 18-án hunyt el.

Egész életét a vasútnak, a családnak és a természetjárásnak szentelte. A Lokomotív Turista Szakosztály tagjaként 1952-ben 3 hónap alatt elsőként végigjárta az Országos Kéktúra útvonalát és lett az 1. számú kéktúra igazolvány tulajdonosa.

Élete nagy álma teljesült, amikor számtalan külföldi turistaútjai /Alpok, Tátra, Erdély, stb./ mellett 52 évesen 1970. július 13-14-én megmászta a Mont Blanc-t. A Börzsöny szerelmeseként járta a hegység turista útjait és szinte élete végéig gondozta a turistajelzéseket. A később róla elnevezett zöld jelzésű útvonalat halála előtt maga vágta a Nagy-Sas-hegy sűrűjébe.

Büszke volt arra is, hogy az Aranyjelvényes Túrázók Klubjának tagja lehetett és arra is, hogy családjába is beoltotta a természet szeretetét. Fiai és unokái is túravezetők lettek, legkisebb fia Zoltán 17 évig MTSZ alelnök volt, 1980-tól a Komárom-Esztergom Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, valamint 1999-től az Országos Aranyjelvényes Túravezetők Klubjának elnöke.

Budapest, 2011. július 6.

Ispánovity Márton
ügyvezető elnök

OKT50 - Bodajktól Kőhányáspusztáig

21. nap - 2011.07.04. - A negyedik szakasz első napja
Egy igen jókedvű, jól kiszolgált és ellátott csapatot vett át Bodajkon Horváth Zoltán a Komárom-Esztergom megyei Természetbarát Szövetség elnöke, aki azonnal megköszönte a Fejér megyei Szövetségnek a Kőhányásig végzett munkálatokat.

A KEM TB Szövetség minden túranapját egy-egy szakosztály "gondozta" és minden napra 4 túravezetőt is biztosított akiket természetesen mindig regisztrált is.


Az 1. napon a Vértes Volán SE szaksoztálya, túravezetői és tagjai is a csatlakozókkal együtt összesen 27 fővel vágott neki Maller Károly túravezető. Csókakő megcsodálása után Gánton Piroska néni vendéglőjében volt a nagy pihenő és itt lépett be túrvezetőnek Pápai Lászlóné szakosztályvezető.

Kőhányáson a Steineau vendégháznál ahol megszálltak a másnap is túrázók, kapták meg a túrázók a KEM TB SZÖV díszes oklevelét, azok akik itt fejezték be a programjukat.



































OKT50 - Kisgyóntól Bodajkig

20. nap - 2011.07.03. - A harmadik szakasz hatodik napja
Ez a nap is borús égre virradt. De bízunk, hogy kitart az eső mentesség. Az ébresztő kávé, mosakodás, reggeli, összerámolás után ismét tele lett a kísérő autó csomagokkal. A szokásos csoportkép elkészültét követően, elindult a csapat, hogy meghódítsuk a Bakony utolsó szakaszát. Vezetőnek újra Pintér Józsi állt az élre.

A kereszteződésben kihelyezett információs táblákon leellenőriztük a már megtett és a még a csapat előtt álló kilométereket. A mögöttünk lévő távon fellelkesülve a vadregényes Burok-völgyet kikerülve közelítettünk Bakonykúti felé.


Sajnos kicsit szétszakadt a csapat, mert Anitának komoly boka fájdalmai voltak. Mint ügyeletes elsősegélynyújtó, krémekkel és fáslival próbáltam csökkenteni a fájdalmán. Próbálkozásaink nem sok sikerrel jártak. Így, mint anyja helyett anyja, azt tanácsoltam neki, hogy most hagyja abba a túrát és pihenéssel készüljön a következő szakaszokra, ahol ismét csatlakozni szeretnének hozzánk.


Bakonykútiban Tarné Barbaráék (szállás lehetőség 70/949-3503) fogadtak minket, de időközben kiderült, hogy nyitva van a vegyesbolt, ezért a csapat ott állt meg pihenőt tartani és természetesen az ide illő pecsétet begyűjteni. Volt, aki a füzetbe, volt, aki a homlokára, volt, aki a vállára és volt, aki a lábára kapott egy nyomatot. A polgármester külföldi tartózkodása miatt nem tudta köszönteni a vándorlás tagjait.

Ez a kis település mindig ámulatba ejt- pedig itt nőttem fel a szomszédságban- a hangulata elvarázsol, a piros muskátlik az ablakokba….mint, ha egy mesebeli falucskában járnék.
A Bogrács- hegyre felkapaszkodva, visszafele tekintve megcsodáltuk Isztimér távolban feltűnő látképét.


A Vontató- és a Vaskapu-hegy magaslatait megkerülve értük el a Fehérvárcsurgói- víztárolót. A gáton kicsit megpihenve Pintér Józsi elmesélte, hogy azoknak a gyerekeknek, akik itt nőttek fel (köztük nekem is), valamiféle bizonyítás volt, ha átúszta a tavat. Megtettük!

A Becsali büfénél ismét a rövid pihenőt kihasználva frissítő és igazoló pecsét begyűjtésére került sor. Itt nem sokat időztünk, egy gyors vállmasszírozást követően a gáton át a Fehérvárcsurgói szőlős kertek fele indultunk. Itt csatlakozott hozzánk a kicsi családom és elkísértek minket egy rövid szakaszon. Megdézsmálva a kerítésen átlógó cseresznye-, meggy-, szilvafa ágakat értük el a Gaja-szurdok bejáratát.


A Pisztrángos- tavi büfétől ismét csapatbontásban haladtunk tovább. A nagytalpúak, az ügyeletes fotósok, a fáradhatatlanok felmásztak a Vaskereszthez, ahol megcsodálták a kilátást a tóra. Az óvatosabbak követtük a kék jelzést át az újonnan épített kis hídon át, (a régi nagy hidat elvitte a tavalyi vihar) az Ádám- Éva fáig, ahonnan ismét teljes létszámmal haladtunk tovább. Sajnos a tavalyi vihar itt hagyta nyomait, de a Vadex emberei folyamatosan takarítják és újítják a tönkre ment padokat, esőbeállókat.

Végig kísértük a Gaja-patakot a kerítés széléig, ahol megúsztuk a létramászást, nyitva volt a kapu. Felmásztunk a Varjúvár fölötti sziklás szakaszon, ami elég csúszós volt a közben szemerkélni kezdett esőtől. Búcsúzóul megcsodáltuk a kilátást, átmásztunk további két létrán, végül a Bodajki sípályánál hagytuk el a vadaspark területét.


Az esőnek hála, ami ekkora már komoly kihívásnak számított, leszánkáztunk a meredek pálya füvén. Itt már Bodajk belterületén gyalogoltunk. A csapat gyorsabb fele betért egy kis sütizésre a cukrászdába, mi a sereghajtók és ügyeletes szállásfoglalók célirányosan a Véndiófa fogadó fele vettük az irányt. Mire a többiek beértek minket már készen álltak a szobák a pihenésre. Pintér Józsi búcsúzóul a szüleinél megvendégelte egy kis hazai borsólevessel és vaddisznó pörkölttel a kemény magot, Józsi bácsit, a Tanár Urat, Istvánt és a Tamást, akik végig szeretnék járni a teljes távot.

Az én feladatom itt befejeződött, de a hangulat, az élmény annyira magával ragadott, hogy elkísérem ezt a fantasztikus csapatot Szárligetig..












































OKT50 - Zirctől Kisgyónig

19. nap - 2011.07.02. - A harmadik szakasz ötödik napja
A hétvégére és a jó megközelíthetőségre való tekintettel nagyobb létszámot vártunk, de minden képzeletünket felülmúlta, az a 66 fő, akik az induláshoz összegyűltek.
Lelkesen üdvözöltük a régi ismert arcokat és szeretettel köszöntöttük a még ismeretleneket.

A tegnapi pihenőnap után, miután érzékeny búcsút vettünk házigazdánktól, Valiskó Lászlóné Ilikétől, leballagtunk az indulási helynek meghirdetett vasútállomáshoz. A szállásadó néninket nagyon ajánlom minden Zircre látogatónak, aki szállást keres, Deák F. utca 45 szám alatt, a Kék Túra útvonala melletti családi házban kedves fogadtatásra találnak. 20/345-2339- es számon bárki felhívhatja.


Viszonylag gyors regisztráció, pecsételés és az elmaradhatatlan csoportkép után vidám csevegés közepette vettük az irányt Nagyesztergár felé. Az időjárás egyenlőre kegyes volt hozzánk, kicsit borús, kicsit szeles időben, de eső nélkül bandukoltunk. A nagy csoportlétszám ellenére szépen együtt haladt a társaság. Nagyesztergáron Tamás és István, az ügyeletes fotósok, leszakadtak a csapattól, hogy megörökítsék a Fellner Jakab tervezte barokk templomot és a Purgly- kastélyt.

Az egyik rövid pihenőnél egy fiatal pár csatlakozott a társasághoz. Mint kiderült ők is Kék Túrázni indultak, így egy gyors regisztráció után, ők is csapattagok lettek.

Szép bükk erdőket, bokros legelőket, bozótosokat magunk mögött hagyva, már csepergő esőben értünk Bakonynánára.


A presszóban, ahol begyűjtöttük az aktuális igazoló pecsétet, egy kis kényszerpihenőt tartottunk, mert a csepergés komoly esőbe váltott. Egy frissítő és kávé elfogyasztása közben haditanácsot tartott a négy túrakísérő. A döntés megszületése után a nagytalpúak, Balogh Bandi vezetésével elindultak, hogy egy kis kitérővel meglátogassák a Tési szélmalmokat, a csapat többi tagja pedig szép óvatosan a Római- fürdő felé vette az irányt.


Az előzőekben leesett csapadék annyira volt jó, hogy sárossá, csúszóssá tegye a talajt. Ez a körülmény lelassította, de nem akadályozta a továbbhaladást. Csúszkálva, botladozva, néha elesve, de hangos jókedvvel értük el, a Gaja- patak által kialakított különleges képződményeket. Ismét egy gyors útvonal egyeztetés után az óvatosabbak, Dégi Csaba vezetésével visszatértek a kék jelzésre, a bevállalósak, Horváth István vezényletével, a jobb oldali magaslatot megmászva közelítettünk a Szentkút felé.

Itt összevárva a csapatot, rövid pihenő után, a következő pecsételő hely, Tésre indultunk. A jó szervezésnek köszönhetően ismét fedett helyen, az Erdei büfében ért utol minket az eső. Miután a szélmalmokat nézegető csoport is beért minket, utunkat Csőszpuszta felé vettük. Mivel az eső és a csúszós terep miatt lelassult a haladásunk, a Várpalota felől érkezettek Tésnél leszakadtak a csapattól, hogy a hazafele induló buszukat elérjék.


Így már csökkent létszámban, de nagyon lelkesen értük el az Alba Regia barlangkutató állomást, ahol Szolga Ferenc fogadott minket. Rövid bemutatót tartott a Bakony, illetve a Tési fennsík barlangjairól, körbe kalauzolt a bemutatótermen. Búcsúzóul, egy frissen, a nyomdából kikerült térképpel ajándékozta meg a csapatot, amelyen már tervként feltüntették az OKT útvonalának módosítását, amit az Alapítvány szeretne a Hegyi Imre emlékparkon átvezettetni Kisgyónig.


Innen, már úgy mond, célegyenesbe voltunk, hogy beérjünk a Természetbarát Telepre.
Útközben Horváth Pisti rövid tájékoztatót tartott a Hamuház történetéről, a Tűzköves- árok érdekességeiről, felhívta a figyelmünket az Erdei szentély fölé hajló fák koronájának, kupolára emlékeztető formájára. Tiszteletünket tettük a Bányászemlékműnél és fáradtan, de még mindig jó hangulatban sétáltunk a fogadó bizottság elé.


Asbóth Katalin, a Fejér megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Kondor Attila, a Bakonyi szakasz koordinátora és Mag Éva, a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség elnöke várta a beérkező csapatot egy kis lélekmelegítővel, néhány köszöntő szóval és meglepetés ajándékokkal.


A finom babgulyás vacsora, a szobák elfoglalása után, a nap levezetőjeként néhány pohár vagy doboz mellett mindenki elmesélte eddigi élményeit.











































OKT50 - Zirc (pihenőnap)

18. nap - 2011.07.01. - A harmadik szakasz negyedik napja
Igaz, hogy országszerte esik az eső, Zircen verőfényes napsütésre ébredhettünk, hiszen előre megrendeltük. A mai napon volt a túra kísérőinek váltása, ez alkalommal a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke is meglátogatott bennünket.Érdeklődött hogylétünk felől, és további jó túrázást kívánt.

Az eddigi kísérőnktől szomorúan vettünk búcsút, mivel nagyon megszerettük, de örömmel köszöntöttük az újat. Ez a nap a heti pihető nap lenne elvileg, de szerencsére csapatunk fele, ma sem bírja ki egy kis túrázás nélkül, hiszen reggel elindultak a Cuha-völgybe, egy rövid, 10 km-es túrára. Igaz visszafelé már a kisvonattal jönnek.

A társaság másik fele, városnézésre indult, ahol megkeresték a Bakonyi 0 km-es követ, illetve a turista emlékoszlopot. Megnézték még az Arborétumot és az Apátságot.

A Zirci napok alkalmából a helyiek meghívták az egész csapatot a ma este fellépő Magna Cum Laude koncertjére. Terveink szerint a koncert és a vacsora után egy kellemes esti városnéző sétával zárjuk a napot.























OKT50 - Bakonybéltől Zircig

17. nap - 2011.06.30. - A harmadik szakasz harmadik napja
A mai napnak 30-an indultunk neki Bakonybélből a Vad Szőlő Panzió elől. Első állomásunk a Kőris-hegy volt, megcsodáltuk a kilátást, majd egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak. A társaság nagyobb része megnézte a halomsír mezőt, másik része pedig célirányosan Szépalmapuszta felé vette az irányt.

Az arborétum megtekintése után Borzaváron vártuk be a többieket. Itt a Oázis vendéglő, - ahol a pecsételő hely is van, - kérésünkre előbb kinyitottak, és itt bevárhattuk a csapat másik részét. Innen immár teljes létszámmal folytattuk utunkat Zirc felé.


Zircen megnéztük a Reguly Antal Múzeumot, ahol az igazgató úr tartott egy rövid ismertetőt Regulyi Antal életéről, munkásságáról, és Zirc környéki turizmus múltjáról. Nagy meglepetésünkre a Zirci Szín Barátok köre megvendégelt házi sütésű pogácsával, és frissítővel. A Zirci Önkormányzat képviseletében Kelemen úr, és kis csapatunk megkoszorúzta Reguly Antal emléktábláját.


A közelben lakók hazautaztak, és miket pedig egy kedves család fogadott be estére. A napot Gyalog János kísérőnk által készített fantasztikus lecsó elfogyasztásával zártuk, a falatozás közben megbeszéltük a napi élményeinket.























OKT50 - Városlődtől Bakonybélig

16. nap - 2011.06.29. - A harmadik szakasz második napja
Mai napi útvonal Városlődtől vezetett Bakonybélig. 8-kor indult a csapat magja az Iglauer Park kapujából. A vonattal, illetve a busszal érkezőket Kiss Brigitta bevárta. Akik Pintér Józsival indultak el, azok először megnézték Hölgykő várát, illetve Csehbányán a kápolnát.


A később érkezők a Köves-domb pihenőjében csatlakozhattak a csapathoz. Rövid pihető után indulás Németbányára, ahol nagy meglepetés várt bennünket.

Németbányán - egyik csapattársunk jóvoltából - autóval érkezett meleg ebéd, mely nagyon finom rántott húsból és krumpli köretből állt. Megnéztük Németbányán a felújított kápolnát, aztán Bakonybél felé vettük az irányt.

Nagyon lóg az eső lába, remélhetőleg még nem az eső kezdete előtt megérkezünk a kitűzött célhelyre. Ezen a napon kis csapatunk 20 főből állt.





































OKT50 - Nagyvázsonytól Városlődig

15. nap - 2011.06.28. - A harmadik szakasz első napja
Ma reggel Nagyvázsonyból indulás előtt, a helyi újságíró rövid interjút kért a túrán tapasztaltakról. A csapat Pintér József túravezetővel indult útnak, Kiss Brigi három későn érkező túratársat bevárva indult a csapat után. E napon is majdnem 20-an indultunk útnak, azaz pontosan 19-en.

A Kab-hegyen egy rövid pihenő alatt találkoztunk egy madarász megfigyelővel, aki rövid tájékoztatást adott a környéken élő madárállományról.

Következő megállóhelyünk Úrkút volt, ahol a Kék-túra vendéglőben finom gulyáslevessel fogadtak. Az őskarszthoz érve fogadott minket az úrkúti polgármester asszony. Geológus mutatta be a tanösvényt, illetve a kedves felesége cseresznyelekváros palacsintával kedveskedett. Este Városlődön a szálláshelyen ismerkedtek a csapat tagjai, és a újonnan csatlakozó túrázók.



































OKT50 - Szentbékkállától Nagyvázsonyig

14. nap - 2011.06.27. - A második szakasz hetedik napja
Szentbékkálla falu központjából indultunk. Kis csapatunk 22 főből állt ezen a napon.

Némely hegymenet után ki kellett deríteni, hogy Balatonhenyén hol található a „frissítő pont”, azaz a KOCSMA!

A falu után megtekintettük a Csicsói Erdei Központ Erdei Iskoláját, majd hosszabb murvás szakasz következett.

A Kinizsi-forrásból szerettünk volna ivóvízhez jutni, de sajnos emberi fogyasztásra nem volt alkalmas, mert felduzzasztották. Továbbhaladva még ezen a napon megnéztük a Szent István- templomot, a Pálos kolostor romjait Nagyvázsonyban.

Este sok élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra.
































OKT50 - Badacsonytördemicről – Szentbékkálláig

13. nap - 2011.06.26. - A második szakasz hatodik napja
Miután a badcsonytördemici vasútállomáson az új csatlakozók beregisztráltak, befizették a nevezési díjat (MTSz tagoknak 800, nem szervezett turistáknak 1500 forint), átvették az induló csomagot és Pajtli Sanyi, a túravezető hitelesítette a túranaplókat a tizenegynéhány fős társaság felballagott a faluba, hogy a teleháznál várakozó itt alvókkal kiegészülve nekivágjanak a hegyoldalnak.

A keresztnél még készült néhány csoportkép, majd az OKT 50 csapata nekilódult az egyik legnehezebb kéktúra szakasznak a 24 kilométeres távnak és a több mint 1000 méteres szintkülönbségnek.


A 27 túrázó először a bujdosók lépcsőjének megmászásával a kilátóhoz kaptatott fel, s közben számos képet készítettek a sziklaképződményekről. Sajnos a kilátó – átépítés miatt - nem volt látogatható, ezért egy szusszanásnyi pihenő után a csapat Káptalantóti felé vette az irányt. Fontos információ, hogy a káptalantóti kéktúra bélyegzőt áthelyezték a Horváth-kert büféjébe.

A falu után újabb emelkedő következett: a csapat felmászott a Csobánc –hegyre és megnézte Csobánc várát.


Egy rövid pihenő erejéig meglátogatták a Simon pincészetet, ahol nagy szeretettel és jófajta helyi borokkal fogadta a gazda a „kékpróbásokat”.


A pihenő után Mindszentkállán keresztül érkeztek a kőtengerhez, ahol megcsodálták a ritka természeti képződményeket, köztük az „ingókövet”, s persze sok kép készült a hatalmas billegő szikla lovasairól.

Innen már csak egy iramodásnyira volt a mai szállás, amit természetesen „Kőtenger-fogadónak” kereszteltek a tulajdonosok, s melynek teljes kínálata a fáradt vándorok kényelmét szolgálta.



Itt búcsúzott el a csapattól Duró Imre is, az MTSz igazgatója, aki eddig a csomagszállító autó vezetésével és a mozgó iroda üzemeltetésével segítette a csapat sikerét. Nagyvázsony után már Gyalog János kíséri a túrázókat, és a túravezetést is áteszik a Fejér megyeiek: Kondor Attila szakaszvezető és Kiss Brigitta túravezető.

Kezdődik a harmadik szakasz, de hat még hátra van.





























OKT50 - Tapolcáról Badacsonytördemicre

12. nap - 2011.06.25. - A második szakasz ötödik napja
Nagy sürgés-forgás támadt reggel nyolc óra körül a tapolcai Malom-tó partján. A szervezők az indítóállomást alakították ki, gyülekeztek az aznapi túra résztvevői – újak is szép számmal -, mindenki fotózott, a helyi tv stábja kereste a legjobb beállítást, a helyiek értetlenkedve figyelték a nagy nyüzsgést, s a park hajléktalan lakói is békés ordítozásba kezdetek a háttérben.

Végül harmincan vágtunk neki a badacsonytördemicig ránk váró 17 kilométernek és 480 méteres szintnek, ami az eddigiekhez képest könnyű sétának tűnt, de azért a végére csak megizzadtunk egy csöppet.


Utunk először a Szent-György- hegyre vezetett, ahol a turistaházban az eredeti fém bélyegzővel sikerült pecsételnünk, majd a csúcsra, a kilátópont felé indultunk. Közben megcsodálhattuk a bazaltorgonákat is, amelyekről - sok egyéb mellett - még az induláskor, a tapolcai Malom-tó partján hallhattunk egy érdekes előadást.


A kilátópontról megcsodálhattuk a kivételes panorámát, és újra megállapítottuk, hogy akárhány fotót is készítettünk ezekről a természeti szépségekről, egyik sem adja vissza a hitelesen azt az élményt, amit ilyenkor személyesen átél az ember. Bizony ezeket a dolgokat tényleg látni (!) kell. És megélni.


Visszafelé az Oroszlán-kút mellett jöttünk el, ittunk annak finom és hűs vizéből, majd a Tóti-Lengyel kápolnánál ebédeltünk. Persze csak úgy turista módjára: a hátizsákból. Leereszkedtünk az aszfalt útig, majd a kerékpárutat követve Szigligetre értünk. Itt megnéztük a szigligeti várat, majd az avasi templomromot. Elidőztünk Vass Albert emlékműve mellett és megemlékeztünk a napjainkban újra felfedezett író-költő munkásságáról.


Utunk és a jelzés a tördemici vasútállomásra vezetet bennünket, ahol beszereztük a kötelező bélyegzőket – pontosabban a pecséteket, mert a bélyegzőkre nagyon vigyáztakJ Arról nem is beszélve, hogy pénztáros híján a forgalmista ütött hagyományos vas stemplit a túranaplókba, ami megint csak ritkaság számba megy.

Mai túránk a Faluház-Teleház előtt ért végett, mert a társaság java része – hála a település polgármesterének - itt talált éjszakára szállást, bár akadt olyan is, aki a Balaton parti kempingben, vagy egy badacsonyi vendégházban töltötte az éjszakát.









































































OKT50 - Keszthelyről Tapolcára

11. nap - 2011.06.24. - A második szakasz negyedik napja
A keszthelyi vasútállomással szemben, egy kocsmában rendeztük be az indító állomást. Ha kétségeink lettek volna a műintézmény jellegével kapcsolatosan (esetleg büfé, falatozó, stb.), akkor a pultos hamar eloszlatta volna azokat, hiszen Jóska bátyánk – akinek megfájdult a torka előző este – kérdésére, miszerint kaphatna-e egy kis mézet, a kocsmáros kiordított az ablakon: Milyen mézet akar itten? Nem látja, hogy ez egy kocsma???

Szóval így indult a második szakasz negyedik napja, mikor is egy hosszú, 27 kilométeres túra várt ránk Keszthelyről Tapolcára. Néhány új jelentkező mellett sorainkban köszönthettük a Stéger házaspárt is, akik Pajtli Sanyinak és Marikának segítettek a túravezetésben. Végül 22 fővel vágtunk neki a 11. napi szakasznak. Itt jegyezzük meg, hogy még 49 nap van hátra.


Utunk – és a kék jelzés – először a felső-diási kilátóhoz vezetett bennünket, majd Vállus felé indultunk. Vállusba érkezéskor megeredt az eső és bizony kisebb-nagyobb kihagyásokkal kitartott egészen estig. Itt várta a túrázókat Mag Éva, a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, aki jó tyúkanyó módjára követi figyelemmel és autóval a csapatot. (Már amennyiben a tyúkanyók tudnak vezetni… )


Örömmel konstatáltuk, hogy a vállusi kisbolt ablakában még megvan a bélyegző, dacára annak, hogy a kisbolt már bezárt.

Ezt követően egy igen nehéz szakasz következett. S nem csak az eső nehezítette a túrát: agyagos, sáros talajon haladtunk Lesenceistvánd, majd Lesencetomaj felé. Sok csúszkálás és néhány nagy esés (ld.: Zutyu triplája…) árán vergődtünk el végül Tapolcára, ahol az állomáson némi forgalmista-bosszantás (v.ö.: pecsételés) után mindenki elindulhatott megrendelt szálláshelye felé. A többség a helyi gimnázium kollégiumában szállt meg, amely, mint az reggelre kiderült, ár-érték arányban hagyott némi kívánnivalót maga után…


A csapat néhány fáradhatatlan vándora a közel harmincas túra után még egy rövid városnézésre is elindult, de előbb-utóbb mindenki „eltette” magát és az elázott cuccokat holnapra, ha másért nem is: a bakancsoknak is idő kell a száradáshoz.


























OKT50 - A keszthelyi pihenőnap

10. nap - 2011.06.23. - A második szakasz harmadik napja
A keszthelyi pihenőnapot is aktívan töltöttük, igaz, az égiek is gyönyörű idővel ajándékoztak meg bennünket. Egy rövid városismereti sétával indult a nap, majd kisebb-nagyobb csoportokban indultunk felfedező útra a városban.

Elsősorban azokat a helyeket, kiállításokat, látnivalókat kerestük fel, amelyekre előző este már nem volt idő, s persze ott volt a Balaton is, amely délutánra 24 fokos vizével csábította fürdőzésre, hűsölésre a harmincfokos kánikulában kimelegedett városnézőket.


Itt végre használható mobil internetes kapcsolatot is találtunk, ami azért érdemel említést, mert megdöbbentő, hogy – a médiából ontott reklámok híresztelésével ellentétben - félországrésznyi területeken nincs normális netes kapcsolat, sőt még a mobil telefon használata is gondot okozhat. Vannak olyan települések, ahol a környék magaslataira ösvények, csapások vezetnek, amelyet nem a túrázni, hanem a telefonálni szándékozók tapostak ki.


Keszthelyen az a véleményünk is megerősödött, hogy – gyatra marketinges nyelven megfogalmazva - a Magyar Természetbarát Szövetség elsődleges „termékét, szolgáltatását”: az Országos Kéktúrát, újra kéne fogalmazni, pozícionálni, a családi turizmus irányába (is!) elmozdítani.

Ennek érdekében az egész vonalon - együttműködve a helyi önkormányzatokkal, vállalkozásokkal - infrastrukturális és kommunikációs fejlesztéseket kell indítani, amihez pályázati forrást, forrásokat kell keresnünk. Mindenesetre, eddigi tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, a helyiek partnerek lennének...























OKT50 - Zalaszántóról Hévízen át Keszthelyre

9. nap - 2011.06.22. - A második szakasz második napja
Kicsit fájó szívvel és elég korán hagytuk magunk mögött a zalaszántói Szent Vendel kempinget: fájó szívvel, mert nagyon jól éreztük magunkat, és elég korán, hiszen nem sokkal nyolc óra után a falu árpád kori temploma elől indultunk 22 kilométeres mai túránkra.

Tizenheten vágtunk neki az alig hat kilométerre lévő Rezi felé vezető útnak, ahol is a csapat ketté vált, s az elszántabbak megnézték a felújítás alatt álló rezi várat - plusz hat kilométert és vagy háromszáz méter szintet is bevállalva ezzel.


A várat követően a gyöngyösi csárdához vezetett utunk, ahol megnéztük a betyársírokat, Józsi bátyánk pedig kicsit kitanította az ATV éppen ott forgató stábját kéktúra témakörben.


A rövid média kitérő után az Egregyi pincesor következett, amely tulajdonképpen már Hévíz „külvárosa”. Itt újra egy román kori templomot csodálhattunk meg, majd a csapat bevonult Hévízre egy kis lazítás céljából. A Fő téren meg is találtuk a „lazítóhelyet”, ahonnan már csak egy ugrás volt Keszthely, ahol előbb-utóbb mindenki elfoglalhatta a szállását, akár vendégházban, akár valamelyik kempingben (faházban, sátorban) tervezte az éjszakát eltölteni.


Bár a következő napot - amit pihenőnapnak szántak a program szervezői - Keszthelyen töltjük, az előestén is akadtak olyanok, akik ennyi kilométerrel a hátuk mögött, pontosabban a lábukban, keszthelyi városnézésre ragadtatták magukat. S nem kellett csalódniuk: Keszthely, ez a gyönyörű balatoni város, látnivalóival, múzeumaival, belvárosának lüktető éjszakai életével, s nem utolsó sorban a Festetics kastély páratlan szépségével, mindenkit elvarázsolt.

























OKT50 - Sümegtől Zalaszántóig

8. nap - 2011.06.21. - A második szakasz első napja
A Sümegről induló második szakasz azért is érdekes, mert hol Zala, hol meg Veszprém megyében vezet a kék út. A Kisfaludy Múzeum előtti induláskor Mag Éva a Veszprém megyei természetjárók nevében köszöntötte az indulókat és a helyi sajtó megjelent képviselőit. A regisztrációt követően vándoraink elbúcsúztak Sümegtől és nekivágtak a Zalaszántó felé vezető 22 kilométeres távnak.

Sümeget dél felől elhagyva, alig másfél kilométer megtétele után értük el a mogyorósdombi őskori kovabányát, ahol a látnivalók mellett 4 ágyas szállással is várják a turistákat. A kovabánya után a Sarvaly-kúti Erdészház felé indultunk. Sajnos a Sarvaly-kút, azaz az egykor bővizű forrás mára elapadt, mint ahogy számos másik is a bauxit bányászatnak köszönhetően. Csak a „mézédes és illatos” (idézet Zsófitól) szamóca kárpótolta a szomjas vándorokat.


Ezt követően felkaptattunk a Tátika-hegyre és megnéztük a Tátika várat, s bizony megérte a fáradságot ebben a nagy júniusi kánikulában.



Mivel ivóvizünk már fogytán volt, nagy örömmel fogadtuk a Hideg-kúti majornál Mag Éva személyében a felmentő sereget és a szétosztott hideg ásványvizet.

Hideg-kút felől kaptattunk fel a Kovácsi-hegyre, hogy megtekintsük a Sztúpát és az imaházat, amely nem csak Európa legnagyobb és Kelet-Európa első buddhista szentélye, hanem egyben az emberi jogok parkja is. A kilátás pedig egyedülálló. Ez is olyan, mait egyszer feltétlenül látni kell.


Zalaszántóra érve megtekintettük az árpád-kori templomot és a marcipán múzeumot, de sajnos a Faluház kimaradt, pedig, mint azt a csapatunkat később meglátogató Farkas Lajos polgármester úr elmondta, ott is vártak bennünket.


A Szent-Vendel kempingben szálltunk meg éjszakára, s elmondhatjuk, kevés ilyen hangulatos, barátságos és jól felszerelt turista szálláshellyel találkoztunk utunk során. Duró Ildikó egy hatalmas bogrács chilis babbal látta vendégül a kéktúrázókat, akik a vacsorát és egy jó beszélgetést követően tértek nyugovóra.


















OKT50 - Szajki-tavak – Sümeg

7. nap - 2011.06.20. - Az első szakasz hetedik napja
A hetedik napon illett volna megpihenni, de hát minden nem jöhet össze: közel 30 kilométer várta a Sümegre induló csapatot. Kicsit fájó szívvel hagytuk magunk mögött a Szajki-tó melletti hangulatos kempinget és vágtunk neki az Ötvös-Kisvásárhely-Sümeg útvonalnak.

Zegzugos, kacskaringós erdei utakon jutottunk el az egykori ötvösi vasútállomásra, amely fénykorában kedvelt bélyegzőhelye volt a kéktúrázóknak. Ma, nem messze a régi állomástól már új bélyegzőhely működik, bár még mindig a régi stemplivel.



Itt csatlakozott a csapathoz a zalai természetjárók küldöttsége, és itt került sor a tényleges szakaszváltásra is, hiszen a vasi természetjáróktól a vasútállomáson vették át s stafétát a veszprémiek, s Ruborits Sanyi is itt adta át druszájának, Pajtli Sanyinak és feleségének Marikának a túravezetést. Kis figyelmességként képeslapokat és térképeket kaptak a túrázók, majd továbbindultak Kisvásárhely felé.



Kisvásárhelyen, ebben a parányi faluban, olyan szívélyes vendéglátásban volt része az OKT50 lelkes, de azért már eléggé elcsigázott csapatának, hogy aki részese volt az soha nem felejti el. Erzsike, a falu polgármestere vezetésével a helyiek nagy bogrács paprikás krumplival, túrófánkkal, helyi borokkal és ajándékkal készültek a vándorok fogadására. A polgármester asszony elmondta, hogy ilyen szeretettel, sátorhelyekkel és fedett szállásokkal várják az erre járó turistákat.



Felfrissülve, tele gyomorral vágtunk neki a Sümeg felé vezető utolsó szakasznak, amely javarészt az országút mellett vezetett. A hosszú aszfaltcsík mentén haladó kékjelzés itt is a vasútállomás felé kanyarodik, ahol már vártak bennünket a helyi televízió munkatársai, hogy bemutassuk az OKT50 programot.



Az interjú után elérkezett a búcsú fájdalmas pillanata, hiszen a csapat fele Sümegen hosszabb-rövidebb időre kiszállt, s helyüket újak foglalták el. Ági, miközben a vonathoz bandukolt jókora hátizsákjával, szomorú mosollyal jegyezte meg: pár napja még nem gondoltam volna, hogy ilyen igazi könnyes búcsú lesz belőle….



Végül Sümeg is megmutatta értékeit: a vár, az óváros, a gyönyörű terek, középületek, múzeumok, és nem utolsó sorban a helyi emberek közvetlensége mindenkit elvarázsolt. Sajnos a vár felújítási munkálatai éppen zajlottak, így teljes pompájában csak néhány hónap múlva lesz látható, de a látogatható részei és a felejthetetlen panoráma megéri, azt a pár száz méteres kaptatót.

A városnézés után mindenki elfoglalta szállását a Kisfaludy Diákotthonban és egy hosszú, de emlékezetes nap emlékével tért nyugovóra.




















OKT50 - Káldról a Szajki-tavak felé

6. nap - 2011.06.19. - Az első szakasz hatodik napja
Sokak szerint ezen a rövidebb, 16 kilométeres szakaszon az átlagosnál kevesebb volt a látnivaló. Izgulni azért volt miért, hiszen egész éjszaka szakadt az eső és az indulás előtt 5 perccel még mindig elkelt az esőkabát. Aztán mintha elvágták volna, s ha rá is kezdett néha-néha, mindig olyankor esett mikor éppen fedél alatt voltunk. Így hát szerencsénk volt.

A látnivalók tekintetében valóban szűkebb marokkal mért a természet, különösen mikor Hosszúpereszteg előtt elhagytuk a Farkas-erdőt és nyíltabb vidékre értünk. A faluban azért meglátogattuk a helyi kocsmahivatalt, s csak a jól megérdemelt pihenő után indultunk tovább a Szajki-tavak felé. Itt a kék jelzés az erdőgazdasági úton vitt bennünket, s az üdülőterület szélén bukkantunk ki az erdőből.


Miután a kempingben elfoglaltuk a szállásokat vacsorázni indultunk. A megszokott gulyásleves helyett cigánypecsenyét ettünk, ezért néhányunkon elvonási tünetek jelentkeztek.


A vacsora után meghitt ünnepség keretében búcsúztatott bennünket Vas megye természetjárói nevében Biácsi Tamásné Éva, hiszen utunk Veszprém megyében (is) folytatódik tovább, s holnaptól már Mag Éva megyei szakaszvezető veszi át a csapatot, és a Pajtli házaspár vezeti a túrákat.


A búcsú azért is volt fájó, mert sok túratársunk, akikkel az elmúlt napokban jól összemelegedtünk, hosszabb-rövidebb időre kiszáll holnap Sümegnél, s helyüket újak foglalják majd el. De az OKT50 folytatódik - készülj Veszprém megye, jövünk!



























OKT50 - Vihar előtti csend

5. nap - 2011.06.18. - Az első szakasz ötödik napja
A sárvári fürdőben felfrissült testünket újabb nagy erőpróba várta szombaton: reggel a majdnem 30 kilométerre lévő Káldra indultunk.

Miután átkeltünk a Rába hídon Sárvár-hegyközségnél az erők közé értünk. Másfél óra múlva értünk a sitkei csonka tornyú kápolnához, amelynek felújításáért Balázs Fecó jótékony célú koncerteket szervezett évekig. A kápolna mögött épített szabadtéri színpad és a nézőtérként funkcionáló több hektáros domboldal ma is méltó helyszíne a hasonló rendezvényeknek.

Itt csatlakozott a túrához Gyöngyösről érkezett új túratársunk a 70 éves Jóska bácsi, aki most néhány napot velünk tölt, aztán majd a későbbi szakaszokon is velünk túrázik néhányszor.


A kápolna-dombot magunk mögött hagyva értünk fel a Hercseg-hegyre, amely furcsa nevét állítólag onnan kapta, hogy miután nappal bazalt tömege felhevül, este, mikor lehűl, recsegni-ropogni kezd, azaz „hercseg”.


A pincesort elhagyva értünk be Gércére, ahonnan a helyi kocsmában eltöltött pihenőidő után indultunk tovább a Rózsáskerti Erdészházhoz, amely kéktúra bélyegzőhely is egyben. Utunk a Farkas-erdőben, ebben a hatalmas tölgyesben vezetett tovább. Néhány percet töltöttünk Scherg Lőrinc erdőmester és felesége emléktáblájánál, akik sokat tettek azért, hogy ez a hatalmas, több száz éves erőrengeteg ma is régi pompájában fogadhassa a látogatókat.


Az erő különleges látványosságaként hevernek a tisztásokon a banyafák, amik húsz éve kidőlt 2-300 éves hatalmas tölgyfák, amelyek korhadó torzói valóban a mesék világát idézik.


Utunk a gyönyörűen felújított Hidegkuti Erdészház mellett vezetett tovább, ahol rövid pihenőt tartottunk, majd a Farkas-erdőben folytattunk utunkat Káld irányába. Káldon a Korona presszóban pihentük ki az út fáradalmait, majd szálláshelyünkre, a száz méterre lévő helyi általános iskolába vonultunk.


Az iskolában zajló bankett után birtokba vehettük szálláshelyeinket. Még éppen időben, mert hatalmas vihar tört rá a vidékre, s akit sátorban ért volna, az nagy bajba kerül.


Ringatni senkit sem kellett, s a jubileumi kéktúra csapata, a szakadó eső ellenére hamarosan az igazak álmát aludta.

















OKT50 - Szelestéről Sárvárra

4. nap - 2011.06.17. - Az első szakasz negyedik napja

Persze ez az induláskor még alig látszik. Nagy lendülettel hagytuk magunk mögött a szelestei „Kéktúra turistapihenőt”, és az itt átélt kellemes órák emlékét. Hamar kiértünk a faluból és a 22 kilométerre lévő Sárvár felé vettük az irányt.


Mivel nem is olyan régen elkészült a 86-os főút elkerülő szakasza, a Kéktúra útvonalát a Magyar Természetbarát Szövetség szakemberei az új hídon átvezették az út túloldalára. Itt az egykori orosz lőtéren haladtunk át, amely magán viseli még az „ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet csapatok áldásos tevékenységének” nyomait.


Érdekes, hogy az esti beszélgetések milyen közvetlenül kapcsolódnak az úton átélt élményekhez, megkezdett témákhoz. Volt olyan esténk, amikor az El Caminot bejárt túratársaink élménybeszámolóit hallgattuk, volt, amikor a napi politika került szóba, s ezen az estén - a sárvári termálfürdő vizében ázva - katonáskodtunk egy sort.


Az erdőből Bögötre érve a helyi élelmiszer bolt vezetője köszöntött bennünket és széles mosollyal hozta a bélyegzőt. Kicsit odébb elidőztünk a millecentenáriumi emlékműnél, majd a helyi hivatalban (v.ö.: kocsma) ebédeltünk (is). Újabb erdei szakasz után Csénye következett, ahol a kálvária mellett elhaladva a helyi meseparkhoz értünk. Ezen a játszótéren, Benedek Elek apó emlékére a játszótéri padok hátára a nagy meseíró sorait vésték.



Nem is olyan messze, a csényi újmajor Mária-kápolnáját, ahol kéktúra bélyegzőhely is van, éppen a helyiek szépítgették. Ők is örömmel fogadtak bennünket. Utunk egy idő után a Gyöngyös-patak mellé kanyarodott. Így értünk be Sárvárra, ahol a vasútállomáson néhány túratársunktól búcsút vettünk, majd gyönyörűen felújított vár felé vettük az irányt. A műemlék épületek megtekintése és fotózása után, a csónakázó tavakat megkerülve jutottunk el sárvári szálláshelyünkhöz, a Vadkert kempingbe.


Itt jófajta gulyást vacsoráztunk (mint minden nap ;-), majd a társaság egy része pihenni, más része pedig fürdeni indult. Akik sátorveréssel múlatták az időt hamar rájöhettek, hogy ebben a kempingben, a szántóföldhöz hasonló, ám húsz centis fűvel takart talajon igen nehéz jó sátororzó helyet találni, de előbb-utóbb mindenki megoldotta a problémát valahogy.



A csapat fürdős része késő estig lazított, vitázott a tavaly karácsonyra átadott, élményfürdővé fejlesztett strand termál medencéjében, majd ők is élményekkel gazdagon térhettek nyugovóra. Ám mielőtt még mindenki bevackolódott volna, Sándor, a mi Sanyink, ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: Hát tudjátok, akárhogy is alakul napközben, estére mégis mindig azt mondhatjuk, na ez is egy jó nap volt.






OKT50 - Irány Szeleste!

3. nap - 2011.06.16. - Első szakasz harmadik napja
A Faluház előtti közös fotóval zártuk tömördi programunkat, majd nekivágtunk a Szeleste felé vezető útnak. Az időjárás kegyes volt hozzánk és a beígért eső helyett forró kánikulai nap köszöntött ránk. Néhányan alaposan le is égtek a tűző napon, s mindig jókedvű, Szabadkára való Józsi bátyánk, akivel nagyhangú szócsatákat vívunk esténként egy-egy pohár pálinka mellett, összeszedte a csapat első kullancsát.

Kincséd-pusztán áthaladva szomorúan láttuk a két héttel ez előtti tűzvész nyomait, s újra elgondolkodhattunk azon, hogy vajon jól sáfárkodunk-e ránk bízott értékekkel, s mindig tisztában vagyunk-e azzal, hogy mindez nem a miénk, nem az elődöktől örököltük, hanem, ahogy mondani szokták: unokáinktól kaptuk kölcsön.
Tovább haladva azt is megtapasztalhattuk – a saját bőrünkön – hogy dacára a néhány héttel ez előtti útkarbantartásnak - a csalán bizony szapora növény és gyorsan derékmagasságúra nő. Pedig ez az út, amelyen ma a kék jelzés halad egykor vásári út volt, s napi szinten használták az itt élők.

A melegtől és a szokottnál erősebb tempótól kicsit elgyötörve, a Fácános után már megpillantottuk a szelestei felső templomot, s ez nem csak a napi szakasz végét, hanem a kocsma közelségét is jelentette. Igaz előtte még egy 500 méteres új útszakaszt és egy remek vadcseresznyéző helyet is fel kellett térképeznünk, de ezt követően végre leülhettünk a helyi vendéglátóipari egység hűvösébe – cseresznyére sört? -, ahonnan rövid pihenő után értük el a „Kéktúra turista pihenőt”.

Vendéglátónk, dr. Galántai György polgármester, aki civilben állatorvos, büszkén beszélt az építés alatt álló kempinggel kapcsolatos terveiről, s szomorúan a vidéki Magyarország, a falvak sokszor reménytelen helyzetéről.


Mi is sokat köszönhettünk ennek az ötödik önkormányzati ciklusát töltő fáradhatatlan embernek, hiszen szállással, meleg étellel, jó fajta pálinkával és jó szóval fogadott bennünket. Megmutatta a falu által fenntartott arborétumot és beprotezsálta elgyötört csapatunkat a Zsuzsanna szálloda strandjára. A vacsora és a fürdés után még éjfélig folyt a szó (is), majd mindenki aludni indult, mondván: másnapi célunk, Sárvár bizony odébb van.




















OKT50 - Kőszegről Tömördre érkezett az OKT 50 csapata

2. nap - 2011.06.15. - Az első szakasz második napján

Kőszegen még megálltunk a helyi turinform irodánál és a nagy platánfa tövében is csináltunk néhány képet, majd az útközben csatlakozókkal kiegészülve 35-en vágtunk neki a Tömördig tartó 16 kilométeres távnak.


Ruborits Sanyi vezetésével egy darabig az egykori az osztrák-magyar határszakaszon haladtunk, s szomorúan tapasztaltuk, hogy ők mennyivel nagyobb gondot fordítanak turista útjaikra. Valószínűleg több „kedvük” is van a karbantartáshoz.


A túra során elértük az Őz-kutat, majd a Guba-hegyet, később az Ilona szobor és az Ilona vár mellett haladtunk el. Nem messze Tömördtől Lukács Zoltán madarász madárvárta programján vettünk részt, aki egy nagyon érdekes előadással és madárgyűrűző bemutatóval lepett meg bennünket.


Tömördön, ebben a gyönyörű kis faluban, a Faluház melletti sportpályán vertünk sátort, ahol bográcsban főtt gulyással és meleg szeretettel fogadtak bennünket.



















OKT50 - Velemből rajtolt az OKT50 mezőnye

1. nap - 2011.06.14. - Közel 120 természetjáró az írottkői ünnepségen
Már a velemi kipakolásnál látszott, hogy ma nem ússzuk meg eső nélkül. Mégis közel ötvenen regisztráltak az indításkor, majd vágtak neki Ruborits Sándor túravezetőt követve a hegyoldalnak.

Az írottkői kilátónál aztán szakadó eső és még vagy hetven turista várta a csapatot. Szerencsére az eső hamar feladta, így Duró Imre igazgató szavait követően Pusztay Sándor elnökhelyettes is elmondhatta ünnepi köszöntőjét.


Az első két szakasz vezetőjének, Biácsi Tamásné Éva és Mag Éva tájékoztatója után külön köszöntötték a maratonistákat, azaz azokat a sporttársakat, akik egyhuzamban tervezik végigjárni a több mint 1100 kilométeres távot.

Az ünnepséget követően közös fotózásra került sor, és persze mindenki kihasználta a lehetőséget arra, hogy a regisztráláskor kapott OKT50 túranaplóba, a valóban szép jubileumi emlékbélyegző mellé az új írottkői pecsétet is beüttesse.

A tömeg hamarosan szétoszlott és a csapat elindult a kőszegi célállomás felé.

OKT50 Tábornyitás Kőszegen

0. nap - 2011.06.13.
A Jubileumi Kéktúra tábornyitására a kőszegi Jurisics Miklós Gimnázium Kollégiumában került sor. A megjelenteket Duró Imre igazgató köszöntötte, aki bemutatta a programot, majd Ispanovity Márton a Kéktúra születésről, Pálmai Vencel a az OKT50 menetrendjéről, Biácsi Tamásné Éva az első szakasszal kapcsolatos tudnivalókról beszélt.

A hivatalos megnyitót követően rövid városnézésre került sor, majd a másnapi túra résztvevői nyugovóra tértek, hiszen reggel 9 órakor már a velemi indítás és a délre tervezett írottkői ünnepség várt rájuk.





Országos Kéktúra 50

Jubileumi vándorlást hirdet az MTSz elnöksége


A Magyar Természetbarát Szövetség 1961-ben átvette az Országos Kéktúra-mozgalom szervezését, irányítását. A fél évszázados jubileum alkalmából OKT 50 néven jubileumi turistavándorlást hirdet Írott-kőtől Hollóházáig a „nagy kék út”-on.

A túra időpontja: 2011. június 14 – augusztus 13-ig.
Ünnepélyes megnyitó és indítás: 2011. június 14-én 12 óra; Írott-kő, kilátó
Érkezés Hollóházára: 2011. augusztus 13-án a délutáni órákban.

 


A túrán bárki részt vehet, aki kellő kitartást érez magában az útvonal végigjárásához. A túrához bárhol, akár egyetlen napra is lehet csatlakozni.

A túra nevezési díja: 1.500,-Ft/fő; MTSZ tagoknak 800,-Ft/fő.
A nevezési díj ellenében a résztvevők megkapják a túra kitűzőjét és oklevelét, valamint a programfüzetet, amelyben igazolhatják a túrán eltöltött napok számát. E füzet nem helyettesíti az OKT igazoló füzetet! A túrán eltöltött napok számától függetlenül, a nevezési díjat csak egyszer kell megfizetni.

A túra során csomagszállítást biztosítunk, naponta 400,-Ft/fő/2 csomag, térítési díj ellenében.

A csomagszállító autót az Autóker Óbuda bocsájtja Szövetségünk rendelkezésére.

 

Szállásról és étkezésről mindenki maga gondoskodik – néhány kivételtől eltekintve. A szervezők csak a szálláscímekkel, étkezési-, és élelem beszerzési lehetőségek címeivel segítik a túrázót.

A résztvevőknek célszerű balesetbiztosítást kötniük a túra időtartamára, erre legalkalmasabb a Természetbarát Turistakártya kiváltása, amely a biztosításon túl a szövetségi tagdíjat is tartalmazza, opcionálisan pedig a Turista Magazin éves előfizetését.

A túrán mindenki saját felelősségére vesz részt, a szervezőktől kártérítés semmilyen címen nem igényelhető.

 


A hazánkat átszelő "Kék" turistaút bejárását a Budapesti Lokomotív Sportegyesület természetjáró szakosztálya hirdette meg 1952-ben, majd a következő évben a Vasutas Szakszervezet természetjáró szakbizottsága országos méretűvé tette és kiadta a teljes útvonalat térképvázlat formájában is tartalmazó első füzetet.

Az Országos Kéktúra mozgalom további szervezését és irányítását 1961-ben vette át a Magyar Természetbarát Szövetség, így jövőre lesz 50 éve annak, hogy szervezetünk felvállalta az Országos Kék Túra mozgalom teljes körű koordinációját, a tájékoztató anyagok elkészítését, az útvonal festését, karbantartását.


A kilenc hetes program - heti egy, hétköznapra eső pihenőnappal - az alábbi heti terv szerint zajlik (Az egyes szakaszok és felelős vezetőik):

I. szakasz: Írott-kő–Sümeg
140 km június 14–20.
Biácsi Tamásné evabt@t-online.hu Tel.: +36 30 227 3334

II. szakasz: Sümeg–Nagyvázsony
120 km június 21–27.
Mag Éva vmtsz@citromail.hu Tel.: +36 70 252 5697


III. szakasz: Nagyvázsony–Bodajk
110 km jún. 28–júl. 3.
Kondor Attila akondor@t-email.hu Tel.: +36 30 458 7001

IV. szakasz: Bodajk–Piliscsaba
130 km július 4–10.
Horváth Zoltán ivvtata@gmail.com Tel.: +36 30 579 3249

V. szakasz: Piliscsaba–Nógrád
120 km július 11–17.
Kovács Tamás tamas3kovacs@gmail.com Tel.: +36 30 238 2197

VI. szakasz: Nógrád–Ágasvár
140 km július 18–24.
Gubola István gubola.istvan@gmail.com Tel.: +36 70 942 3005

VII. szakasz: Ágasvár–Putnok
120 km július 25–31.
Melczer Lászlóné maat0811@gmail.com Tel.: +36 20 279 6287

VIII. szakasz: Putnok–Boldogkőváralja
120 km aug. 1–7.
Zárdai István istvanzardai@gmail.com Tel.: +36 70 946 9450

IX. szakasz: Bodogkőváralja–Hollóháza
120 km aug. 8–14.
Zárdai István istvanzardai@gmail.com Tel.: +36 70 946 9450




A jubileumi vándortúra tábornyitása a pünkösdkor Sopronban megrendezésre kerülő Gyalog túrázók XVIII. Országos Találkozóját követően 2011. június 13-án, 16 órakor lesz Kőszegen. Az ünnepélyes indulásra másnap, 2011. június 14-én 12 órakor kerül sor az Írott-kői kilátónál.

Kérjük, hogy a szállásfoglalás érdekében a túravándorláson részt venni szándékozók előzetesen jelentkezzenek a Magyar Természetbarát Szövetség nél (+36 1 311 2467; e-mail: info@termeszetbarat.hu) vagy a fenti szakaszbeosztás szervezőinél a megadott e-mail címeken.

A vándorlás részletes túraprogramját megtalálja a Magyar Természetbarát Szövetség
www.termeszetbarat.hu honlapján, további információval Pálmai Vencel, az MTSZ Gyalogtúra Bizottság vezetője szolgál az info@termeszetbarat.hu címen, illetve a +36 1 311 2467-es telefonszámon.

A túra eseményeiről folyamatosan olvashat a Turista Magazinban.

Rólam

A Magyar Természetbarát Szövetség 1961-ben átvette az Országos Kéktúra-mozgalom szervezését, irányítását. A fél évszázados jubileum alkalmából OKT 50 néven jubileumi turistavándorlást hirdet Írott-kőtől Hollóházáig a „nagy kék út”-on. A túra időpontja: 2011. június 14 – augusztus 13-ig.Ünnepélyes megnyitó és indítás: 2011. június 14-én 12 óra; Írott-kő, kilátó Érkezés Hollóházára: 2011. augusztus 13-án a délutáni órákban. A túrán bárki részt vehet, aki kellő kitartást érez magában az útvonal végigjárásához. A túrához bárhol, akár egyetlen napra is lehet csatlakozni.